Április 28-án kerül a mozikba a Tiszta Szívvel – Kills on wheels című film
Till Attila rendezésében.

Hogy ez miért olyan érdekes, hogy blogolunk róla? Nagyon is az! Máris mutatjuk miért:

Elég ütős, ugye?

A film

Till Attila a következőképp fogalmazott a film elkészítésének személyes motivációiról: “Külön izgatott, hogy készüljön végre egy olyan film a mozgássérültek világáról, ahol nem színészek játsszák el az ő életüket, hanem saját maguk kapnak lehetőséget a szereplésre. Ahol valóban ők a hősök. Ebben a filmben a főszereplők a valóságban is fogyatékossággal élő emberek, akik a saját életüket, testüket, mondanivalójukat mutatják be egy különleges történeten keresztül.”

Nem szeretnénk túl hosszan elemezni a filmet, hiszen el fogunk menni megnézni, és biztosan fogunk is írni róla utána. A másik ok, amiért szükségtelen hosszan írnunk szereplőkről vagy a sztoriról az alábbi remek, szereplőket, helyszíneket és egyéb érdekességeket bemutató videó, melyet a Tiszta Szívvel – Kills on wheels Facebook oldalán találtunk:

Fenyvesi Zoltán a film egyik főszereplője és a mindennapi életben nem mellesleg egy örökmozgó energiabomba.
tiszta_szivvel_sajto3

Az elmúlt hetekben egy konferencián vettünk részt a Premier Kultcaféban, amelyen Zoli is részt vett.  Mivel jelen sorok írója pont néhány órával korábban olvasott arról, hogy a filmet hamarosan bemutatják, így kézenfekvő volt, hogy kapva az alkalmon interjút kérjünk Zolitól. A filmről, tervekről, sportról és városi közlekedésről kérdeztük:

A Tiszta szívvel előtt nem volt filmes szereped. Hogyan kerültél képbe, és milyen volt a szereplőválogatás?

Till Attila ismerősökön és barátokon keresztül talált meg, amikor egy kerekesszékes szereplőt keresett, akkor többek között engem is ajánlottak.  A casting folyamaton ugyanúgy végig kellett mennem, mint mindenkinek.

Mi volt számodra a forgatás legkedvesebb része? Volt-e olyan, amit azért nem sírsz vissza?

2 hónapos volt a forgatás, nem tudnék egy olyan napot kiemelni, ami jobb lett volna, mint bármelyik másik. Végig egy olyan csapatban voltam, ahol jól éreztem magam, és örülök, hogy így zajlott az első forgatásom.

 Egy korábbi interjúdban olvastuk, hogy nem tervezel a filmezéssel foglalkozni. Az utóbbi időben azonban feltűntél például a Coca-Cola karácsonyi reklámjában. Ez némi változást jelez?

Igazából, ha adódna olyan lehetőség, hogy akár sorozatban, akár filmben szerepelhetnék újra, valószínűleg nem utasítanám vissza, de persze nem dédelgetek olyan álmokat, hogy mostantól színész leszek. Inkább szeretnék arra koncentrálni és ezzel a szereppel is az volt a cél, hogy megmutatni, hogy kerekesszékesként is igenis lehet többféle dolgot csinálni.

Nagyon aktív vagy a közösségi médiában, az instagramodat például 10 000-nél is többen követik, rengeteg rendezvényre jársz. Mennyire
tudatosan dolgozol az online és offline megjelenéseden és mi az üzeneted a követőid, a társadalom felé?

Javarészt azért tudatosan alakítom ezeket a dolgokat, hiszen ahogy említettem szeretném minél több felületen és rendezvényen megmutatni, hogy ez csak egy állapot, és hogy az ember ebből mit hoz ki, az már csak rajta múlik. Közben pedig azért a magam szórakoztatására csinálom, az a típusú ember vagyok aki szeret nyüzsögni és egyik lehetőséget megragadni a másik után.

Önkéntes vagy a Suhanj! Alapítványnál. Hogyan kerültél képbe és milyen munkával segíted az Alapítványt?

Egy nagyon jó kerekesszékes barátnőm invitált, hogy fussunk a Spar maratonon váltóban 5-5 kilométert, de a verseny előtti napon ő lebetegedett így aztán rám hárult mindkettőnk 5 kilométere és lett belőle 10. Önkéntes futók segítettek a verseny alatt és az egyik legjobb élményben volt részem, azóta immár 5 éve az alapítványnál ragadtam és ahol tudok igyekszem besegíteni miközben félmaratonokon és maratonokon veszek részt.

A Facebook oldaladon láttuk, hogy jártál New Yorkban és részt vettél a város híres maratonján. Milyen élmény volt, és mennyiben volt másabb,
mint egy hasonló rendezvény Magyarországon?

A New York-i maraton fantasztikus volt és egyben elég nehéz is. A film forgatása alatt készültem rá, heti két alkalommal. Maga a táv nem is lett volna gond, inkább az időjárás volt az, ami nem volt éppen kellemes. Nagyon erős volt a szembe szél, és emiatt sokszor úgy éreztem, hogy hátra jobban megyek, mint előre. A verseny vége fele már úgy éreztem, hogy nem bírom sokáig, de az utolsó kilométer előtt volt egy kislány, akivel pacsiztunk és ez megadta a végső löketet a célig. Annyiban volt más szerintem, mint egy Magyarországi verseny, hogy elképesztően sokan voltak kint szurkolni az időjárás ellenére, és órákon keresztül álltak kint, biztatták az ismeretlen futókat, ami nekem nagyon tetszett.

Versenyen kívül milyen volt New York utcáin közlekedni? Akadálymentes a város?

A városban a legtöbb metróállomás is akadálymentes volt, úgyhogy a tömegközlekedést elég jól tudtam használni, sőt igénybe is vettem elég sokszor, a nagy távolságok miatt. Az utcák minősége kerekesszékes szempontból már hagy némi kivetnivalót, de nem okozott különösebb galibát, mindenhol le voltak kerekítve a szegélyek is.

Melyek voltak számodra közlekedés szempontjából a legjobb külföldi városok és miért?

Nekem nagy kedvenc London és Madrid. Ez a két város volt az, ahol kerekesszékesként se éreztem magam különbnek, önállóan tudtam közlekedni oda, ahova csak akartam.

Mivel nagyon aktív életet élsz, biztosan rengeteg pozitív és negatív élményed van a budapesti közlekedésről is. Az utóbbi években melyek voltak a legpozitívabb változások, és mik azok, melyeken még továbbra is van mit javítani? 

Azt kell mondjam, hogy az utóbbi időben rengeteget javult azért a budapesti közlekedés, elég sok az alacsonypadlós busz és most már a villamosok nagy része is kezd akadálymentessé válni. A negatív dolog viszont az, hogy sokszor a buszsofőrök úgy állnak az emberhez mintha szívességet tennének azzal, hogy lenyitják a rámpát, hogy fel tudjak szállni a buszra. Sokszor szólni kell, hiába jelzem a leszállási szándékom a gombbal, akkor sem jönnek.

Mennyire érzed létjogosultságát a Route4U által képviselt információs akadálymentesítésnek?

Nekem már a kezdetektől fogva tetszett az ötlet és nagyon fontosnak is tartom, hogy minél több applikáció legyen, ami a közlekedést és az olyan
akadálymentes helyek megtalálását segíti, mint a Route4U.

Kövesd Zolit Facebookon és instagramon is, érdemes!